Hétfőn észrevettük, hogy Tóbiás arca a kétszeresére nőtt. Csuda jó, váratlan kiadás. Na ez van, indulás az állatorvoshoz. Tályogot söpört be, vélhetően egy pofozkodás után. Vélhetően Bonifáctól, mert ő van mostanában kicombosodva, annyira, hogy Őfeketeségével is kikezd, pedig ő a helyi nagysága, amit eddig senki nem mert megkérdőjelezni.

Tóbiás hörcsög jelmezben

Szóval elvittük az orvoshoz Tarkaságot. Félt, persze, hogy félt, de amikor az orvos a gyógyszert rázni kezdte, na akkor esett le neki, hogy nem látogatóba jöttünk, hanem szurkálódás is lesz. Onnantól már nem csak csendben reszketett, hanem iszkolni is készült. Amikor meg meghallotta, hogy amint felpuhul felvágják a pofiját...

Tízéves rég szeretne egy hörcsögöt, de nem hagyom, az egyetlen indokom, amit nem söpör le egy jó ellenérvvel, hogy nálunk többségben vannak a macskák, akik étlapon tartják a rágcsálókat. Most kedvemre poénkodhattam Tóbiás kárára, hogy tessék, most olyan, mintha lenne egy hörcsögöd, nem?

Aztán bosszút állt. Mármint Tóbiás, mert szerda reggel olyan volt, mintha egy horrorfilm díszletében ébredtünk volna. Mondjuk hallottam, hogy hajnalban a gázon próbálkozik, hátha ott felejtettünk valamit, de én se most jöttem le a falvédőről. Ételt előhagyni? Ugyan már! Aztán hallottam a puffanást, ahogy leesett Ősutasága, és kárörvendően a másik oldalamra fordultam, eldünnyögve hogy kellett neked ez, amikor ott a táp a tálacskádban?

Ahogy felkeltem azonban elmúlt a jókedv. Tízéves szólt, hogy Tóbiás nem elég, hogy mindent összepisilt, még húgyköves is, mert véres. Hát legalább a pisi részben tévedett, mert az nem volt, csak gennyes vér mindenütt. A mindenütt most nem túlzás. Tízéves szobájában véres lett az ágya, ágyneműstől, az asztala, a táskája, szőnyege, a függöny, széke,.. Nálam csak a föld. A konyhában a fal, a kuka, a föld, de nagyon.

Mama poénkodik rajtam, hogy tavaszi nagytakarítás... De emlékeztek? Ebben a történetben, már poénkodott valaki más kárára, és mi lett a vége... ;o)