Tízévesnek nagyon jó érzéke van a nyelvekhez. Így utólag részben annak tudom be, hogy nagyon sokat beszélgettünk, majd mindenhez kerestem egy dalt, verset, mondókát, találóst, ... Még vizsgán is megemlítették anno, hogy ilyen nincs, hogy mindenre legyen valami. :)
Persze anélkül, hogy előre belegondoltam volna mit is készítünk elő vele, gyakran játszottunk olyat, hogy énekeltem egy dalt csak magánhangzókkal. Azért dalt, mert ott súgott a dallam is. Ő pedig próbált utánozni, eleinte nyilván nem volt az igazi, én is hibáztam, hogy nevethessek magamon, majd mondhassam, hogy na én ugyan nem hagyom annyiban, addig próbálkozom, míg össze nem jön. Persze ő is így élte meg ezután, kihívásként. ;o)
Már 3 éves korában profi volt Találdki!-ből, aminek a szabálya: Kiálts fel, hogy: Találdki!, áruld el miről van szó (vers, dal, ...)Majd add elő csupa magánhangzóval. Először egy sor, ha abból nem sikerült kitalálni a következő...
Ezzel mire iskolás lett, csak annyit kellett mondanom, magánhangzó az, amit kimondasz a Találdki!-ben, a többi a mássalhangzó. Helyére kerültek, mielőtt észrevettük volna.
*Nem elírás, a sok játékban összenőtt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése