Már éppen lemondtunk az idei befőzésről, amikor mégis lett
eprünk. Essünk hát neki. Mivel Mamának volt beleszólása, így a hajnali fél
hatra esett a választás. Amikor (szerintem) egy jóérzésű ember, ha nem muszáj
neki, nem főz lekvárt. Legalább vár 7 óráig.
Odakint mostuk az epret
(mennyivel jobb volt, amikor tavaly tesóm és Zs. intézte, én pedig úgy tehettem
idebent, mintha valami halaszthatatlan dolgom lenne…), ami borzasztó homokos
volt. Nincs is jobb, mint hajnali fagyban alulöltözve (rövidnadrág trikós póló)
hidegvízben epret mosni. Miért nem öltöztem át? Reggel fél hatkor épp csak
annyira elég az agykapacitásom, hogy Zs. ne fázzon meg.
Egyenként válogattuk át az epret,
mert nagyon finnyás vagyok, nehogy egy rossz szem miatt romoljon majd
meg. Ez persze veszettül unalmas munka. Zs. szerencsére műsoros reggelt
tartott, aminek a kisgyerek szomszéd pár nem feltétlenül örült, de én legalább
nem aludtam el. Mondjuk volt szöveges beszámoló is, az olvasmányaiból. Például
nemrég azt olvasta, hogy régen az alapján nevezték el az embereket, ami a legjellemzőbb
volt rájuk. Így lettem én Eperlekváros A., de a többiek is kaptak nevet:
Motoros Papa, Erősködős Mama, …
Mire bejöttünk, úgy döntöttek a
szárnyas hangyák, hogy jogot formálnak a konyhára. Így nem élvezhettem ki, hogy
túl vagyunk a babra munkán, mert aggódhattam, hogy mikor öli magát valamelyik
olyan dologba, amibe nem kéne.
Végül ezt is megúsztuk, sőt
száműznöm is sikerült őket. Eljött az üvegelés rész. Minden szépen haladt. Míg
Zs. úgy gondolta, hogy ő még jobban akar segíteni. A nagy igyekezetben, persze
a frissen kiszedett lekvárt a kezemre borította. Aztán elkapott, és jól
megölelgetett vigasztalásul. Én meg hörögtem, hogy eresszen, víz, víííz,
vííííííz. Nem eresztett. Már azon voltam, hogy a lekváros kezemmel teszem
odébb, amikor megértette mit is akarok. Nagyon büszke vagyok magamra, mert
miközben csillagokat láttam sem feledkeztem meg arról, hogy mindent a lehető
legkevesebb kosszal kell csinálni (értsd: ha összelekvározom a ruháját, azonnal
ki is kell mosnom).
Zs. most tiszta lelkiismeret-furdalás,
hiába mondtam neki, hogy ez van, nem lett komolyabb baj. Mindenféle hideg dolog
után kutat. Most épp a porszívócsövet kellett kipróbálnom. Pedig a megfelelő
kúra már alkalmazásban van: ülök és az egyik kedven csokimat tömöm a számba, közben
remélem, hogy ezek után a lekvár is finom lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése