Oldalak

Címkék

5.-ben (2) 6. osztály (2) ajándék (10) ajánló (39) algoritmus (3) állandó madarak (6) állati (18) angol (10) anyák napja (3) az úgy volt... (73) befőzés (1) bibliai (1) biológia (1) buék (2) comenius logo (2) csere (14) cseréljünk (6) csináld magad (2) díj (1) egészség (1) egyéb piac (1) emlékhely (1) ének-zene (10) évfüzér (33) fabrika (112) farsang (5) feladvány (1) fizika (8) foglalkozások (3) fonalas (12) főnév (1) geometria (4) gyereknap (1) gyereknevelés (2) gyerekszáj (62) gyöngyszövés (1) hajtogatás (1) háztartástan (8) helyesírás (8) helyesírás füzet (1) hittan (9) hivatalos (3) hóember (7) hogy mik vannak (1) horgolt (41) hulladékból (13) humor (2) húsvét (6) idézet (1) igék (2) így tanulunk mi (2) informatika (12) irányok (2) írás (15) irodalom (4) j/ly (2) játék (17) játékpiac (4) jeles napok (51) karácsony (6) katica (1) kémia (2) kirándulás (1) kirigami (6) kísérlet (8) konzervgyár (2) Koppány mesék (1) kotta (11) köd (1) könyvajánló (9) környezetismeret (35) kötelező olvasmány (10) kötés (1) kötőgép (1) kötőkerék (6) közlekedés (3) közmondás (1) kresz (1) krónika (8) lapoc (1) lapozó (32) lapozó lépésről-lépésre (3) lapozó piac (17) lapozós hulladék (2) leírás (41) letöltés (1) letölthető (61) levélhullás (2) logika (2) madarak (1) magyar (7) matek (21) matematika (35) matka (22) méh (1) mese (12) Miért szeretem? (2) mikulás (2) minta (2) mókacagás (3) napirend (1) nemezelés (4) népdal (1) novella (13) nőnap (1) nyelvtan (17) nyúl (1) oktatótáblácska (2) olvasókönyv szülőknek (4) otthonoktatás (2) ősz (3) ötletkaptár (1) pálcikás szövő (1) paleo (2) programozás (2) rajz (9) recept (12) római számok (2) rovás (8) saját minta (15) sapka minta (1) suliváró (4) szív (2) szófajok (5) szorzás (12) szótárlap (2) szövés (1) találós (5) tanulda (18) tavasz (1) technika (33) tél (4) természetismeret (7) tervbevéve (1) tipp (5) tollbamondás (1) töri (2) törtek (3) történelem (1) tréfa (2) tuti (1) udvari játékok (4) ügeskedd (2) ügyeskedd (70) varázsfazék (5) váróban (5) varrás (3) vers (47) versek (4) verstanulás (2) vicc (2) virág (1) vizsga (4)

FONTOS!

Ha hozzászólsz egy régebbi bejegyzéshez, nem feltétlenül veszem észre. Ha valamit biztosra szeretnél, hogy eljusson hozzám, írj e-mailt!

2012. június 30., szombat

Még mindig nem kutyult el... Sőt!


Már írtam, hogy a kutyánkatmacskák nevelték fel, így némi macskaságot magára vett. Azonban, ha nem így lett volna, hanem tisztes kutyák közt cseperedett volna fel, akkor is lenne furcsasága. Mert sok mindent ráfoghatunk a macskáinkra, de azzal nem vádolhatnánk őket, hogy nem tisztes ragadozóként éltek, s mint ilyenek, egy-két fűszál elrágcsálásán kívül nem vettek növényt a szájukba!

Ellenben Bogáncs! Most, hogy Mama rászokott, hogy a nagy diófa árnyékában készül elő a főzéshez, a kutya rájár a zöldségekre. Általában a héját tudja megszerezni, de vannak jobb napok is, ilyenkor egy egész krumplit is megszerez. S az egyébként barátságosnak mondható viszonyt felfüggeszti a macskával, ha az 5 méteres közelébe óvatlanul besétál ilyenkor. Mintha a Pertlit érdekelnék a zöldségek…






Jól látható a képsorozaton is, hogy az egyébként békésen heverésző macskát, biztos, ami biztos, szemmel tartja.

Rovás (Tipp)

Újabb biciklis tanulnivalónk van. "Róni tanulunk" menet közben. Már az összes jel megy nekünk, ha beugrik a hívószó. Csak van, hogy lassan ugrik. Ennek gyorsítására találtuk ki, hogy az egyikünk mond egy szót, a másikunk pedig betűzi, a hívószavak segítségével. Például: bergamott.

b: bak (fűrész)
e: vőeszköz
r: rögzítés
g: gémeskút
a: anya
m: mellek
o: ostor
t: támasztófa
t: támasztófa

Próbáljátok ki :)!

2012. június 29., péntek

Ilyen sokat még nem is írtam! Válasz Bettinek


Akkor én ez után szeretnék érdeklődni - akár egy új bejegyzésben is, mert így lehet, hogy kilóg a kérdés a többiek közül.
Egy év ovi után nem kérdés számomra, hogy a gyerek nem tanult, fejlődött annyit, amennyit itthon nem tudott volna fejlődni, ha velem/velünk marad. Természetesen visszafejlődés is van: az addigi szép evését felváltotta a malackodás pl. Viszont félnék attól, hogy minél később találkozik a nagy közösséggel, annál nehezebben tud helytállni - ellenállni.
Emiatt érdekelne, hogy otthonoktatásnál ez hogy oldható meg ott, ahol mondjuk csak két gyerek van.
Köszönöm!
Betti

Nálunk egy fokkal még „rosszabb” is a helyzet, mert csak egy gyerek van. Sőt a családnak abban felében, amelyikkel összejárunk, sincs másik.

Sokáig Zs.-nek nem volt olyan kortársa, akivel akár heti szinten tartotta volna a kapcsolatot (kisebbek vagy nagyobbak voltak körülötte). Nem is érezte ennek hiányát. Kortársakkal csak rendezvényeken, játszótéren, … találkozott, de itt sem okozott neki, gondot hogy kapcsolatot teremtsen. Amint megjött az első gyerek (általában mindenütt elsőnek érkezünk, erre a bátyám szoktatott rá, aki szerint nagy udvariatlanság késni:)), ja akkor második gyerek :D, Zs. megkérdezte tőlem, hogy bemutatkozhat-e, és már indult is. Gyönyörűen bemutatkozott a gyereknek, és megkérdezte a szülőt, hogy játszhatnak-e.

Ha rosszalkodásba készült fulladni a dolog (pl művházban rohangálás), Zs.-nek elég volt egy pillantás, és tudta, hogy átlépte a határt, és azonnal visszakozott. Mivel a korai éveiben legtöbbször felnőttek vették körül az idő nagyobb részében, megszokta, hogy figyeljen arra, amit egy felnőtt mond, és hallgasson is rá.

Érdekes az is, hogy ezeknek a gyerekeknek soha nem kérdezte a nevét. Az nem számított, csak a játék. Ennek ellenére, le merném fogadni, hogy egytől egyig emlékszik mindegyikre, mert emlegeti őket, és félelmetesen jó Zs. memóriája, ha emberekről van szó.

Körülbelül 6,5 éves kora óta része állandó, nagyobb létszámú kortárs közösségnek. Szerencsésen alakultak a dolgaink, mert pont ez a kor volt az, amikor észrevettem, hogy igényli az állandó kortársakat. A nevelők először tartottak tőle, volt olyan hely, ahová végül az ostoba felnőtt előítélete miatt nem engedtem.

Érdekességként írom a beilleszkedéshez, hogy egy olyan csoportba is bekerült, ahol a kis létszám miatt összevontak több korosztályt. Mivel Zs. nagyon jól olvas, így bekerült egy olyan csoportba, ahol 12-13 éves lányok voltak. Először csak az egyikük fogadta be, sajnálatból. Ahogy azonban később megismerték, olyan oldalát mutatta meg nekik, hogy végül mindenki elfogadta, sőt számított a véleménye.

És most jön a fekete levesem: Zs. visszalépése. Eddig nem igazán volt rá egy közösség/gyerek sem „romboló” hatással. Most azonban az úszás tanfolyamon van 2 gyerek, aki nagyon rossz hatással van rá. Ami furcsa, hogy nem is velük barátkozik, mégis majmolja őket.

Pisis víz a szájba, majd a másik arcába „köpés”. Víz alatt úszó gyerek csikizése. … A tapasztalataim alapján kénytelen vagyok azt gondolni, hogy az olvasók közül, most jó páran felhördülnek, hogy gyerekek, játszanak.

Szerintem meg több szempontból nagyon is helytelen dolgok ezek, ráadásul olyanok, amiket egy 8 éves gyerek simán átláthat. Például arcon nem köpünk senkit, még vízzel sem. Egyrészt ez szerintem megalázó, másrészt a szemébe, orrába, mehet a víz, ami biztos, hogy nem tesz jót, egy épp úszni tanulónak. A leglényegtelenebb, de engem azért ez is zavar, ki az a nem_normális, aki tudja, hogy pisis a víz, mégis önként a szájába veszi?

Szerencsére a csikizős dolgot nem kellett szóba hoznom, mert Zs. maga mondta, hogy amint ő is megtette, eszébe jutott, hogyha a víz alatt neveti el magát a kisgyerek abból nagy baj lehetett volna.

Nem tiltottam el a 2 gyerek egyikétől sem, mert szerintem nem hat, amíg Zs. azt látja bennük, hogy mókásak. Inkább azt beszéltük meg miért nem helyes/mókás az, amit tesznek.

Kicsit elkalandoztam, de ezek jutottak eszembe Betti kérdéséről. Most megpróbálok konkrétabb lenni.

Szerintem az otthonoktatott gyerek, ha később is kapcsolódik be nagyobb csoportba, jobban helyt tud állni, mert sokkal biztosabb alapokkal rendelkezik. Nem a „vak vezet világtalant” helyzet áll fenn, hanem a szüleitől tanulja meg a különböző helyzeteket kezelni. Az óvodában és iskolában nagyon sok dolog rejtve marad a felnőttek elől vagy csak nincs idejük, erejük rá (ami nem meglepő a létszámból kiindulva). Az „oldják meg maguk közt” meg nem működik, csakis akkor, ha korábbról már van jó sok mintájuk. Ilyenkor az okos felnőtt orra alá dugnék egy integrálegyenletet, hogy „oldja meg maga”. Vagy bármi mást, amiben nincs gyakorlata.

Az ellenálláshoz pedig szerintem arra van szükség, hogy a gyerek biztos legyen önmagában, legyen tisztában a szülői értékrenddel, majd később a sajátjával (ami jó esetben a sülők értékrendjéből növi ki magát.)

Egyébként a közösség nem kortárs csoportot jelent az én véleményem szerint, hanem azokat az embereket, akik szükségszerűen körbe vesznek minket nap, mint nap. A közösségem részének tekintem a postás bácsit, akitől a leveleket kapjuk, aki rendszerint felbosszantott minket, de mára már csak nevetünk a furcsaságain. Vagy az SZTK-ban a kartonozós néniket, akik életuntan viszik fel az adatokat, kivéve, ha Zs. adja át az okmányokat, a pénztárost az Aldiban, aki türelemmel vette, míg Zs. lassabban számolt, hogy a fémpénzéből kiszámolja a megfelelő összeget, a piacon az almás nénit, aki a legfinomabb almát árulja. Az ilyen értelembe vett közösségünkkel Zs. nagyon szépen megtalálja a hangot és mindig dűlőre jut.

A kortárs csoport pedig szerintem azért jó, mert legkönnyebben ott szerezhetnek gyerekkorban barátokat a gyerekek, mert azonosak a problémáik, hasonló dolgok érdeklik őket. Ez persze felnőtt korra elmosódik, mert ami érdekel egy mostani 8 évest az egy 14 évest hidegen hagy, míg 15 év múlva nem meglepő, ha 23 és 29 éves korukban már hasonló dolgokkal állnak szemben. Szerintem akárhány gyereke is van az embernek és magántanulók, akkor is jó a kortárscsoport, amit mi délutáni foglalkozások keretében oldunk meg.

2012. június 27., szerda

Az otthonoktatásról - iskola


Ez egy korábban megírt bejegyzés, amiből szintén kiérződnek a saját  tapasztalataim és véleményem.

Az iskolában is az intézmény vezetője saját hatáskörében bírálja el, hogy megadja-e a magántanulói státuszt. Neki címezve kell benyújtani a kérvényt, ha bizonytalan a megfelelő körülményekben, jelez a gyermekjóléti intézmény felé, akik családlátogatás keretében döntenek. Nemleges válasz esetén a jegyzőhöz lehet fellebbezést benyújtani.

A magántanulói státusszal bíró gyerekek is részt vehetnek az iskola életében, szakkörökön, kiránduláson.

Iskolától függő, hogy félévente vagy csak évvégén kell osztályozóvizsgát tenni. Alsó évfolyamokon a szokásos vizsgák: magyar, matematika, környezetismeret, ének-zene, testnevelés tárgyak. Technika és rajz tárgyakból pedig otthon készült munkadarabokat kell bemutatni, és az elkészítésük módjáról beszélni. Bizonyos tárgyakból, megfelelő indokkal felmentést lehet nyerni.

Az iskola köteles tantervet, tanmenetet, és a konzultáció lehetőségét biztosítani. Az egyes tankönyvekhez tartozó tanmenetek fellelhetők az adott tankönyv kiadójának honlapján, és onnan ingyenesen letölthetők. Némely oldalon ehhez (szintén ingyenes) regisztráció szükséges.
Nagyon jól hangzik, hogy milyen jogaink vannak. Azonban hiába vannak jogaink, nem feltétlenül jó azokat olyan helyen érvényesíteni, ahol elutasítóan állnak a kérdéshez. Így az első és a legfontosabb lépés, hogy elfogadó, közreműködő intézményt keressünk. Kérjünk időpontot az intézmény vezetőjétől, mondjuk el neki, hogy mit szeretnénk. Ha nyitott, esetleg már vannak is otthonoktatott gyerekek az intézményben, még akkor is beszélgessünk el a tanító nénivel, hiszen az ő hozzáállása a legfontosabb, mert nála fog vizsgázni, a gyermekünk. Hiába nyitott a vezető egy elutasító tanító esetén. A tanítóval való megismerkedésre jó alkalom lehet, ha nyílt napon ellátogatunk az iskolába.

Mikor meggyőződtünk arról, hogy megtaláltuk a feltételeinknek megfelelő intézményt, csak azután írassuk be gyermekünket! Ezzel sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat.

A szülő köteles az állam által meghatározott tanmenet szerint haladni, és évente kétszer vizsgára felkészíteni gyermekét (az iskola kérvényezés esetén, az évközi vizsgát elengedheti) a megadott tantárgyakból.

Azonban eltérhet az iskolában alkalmazott módszerektől, egyes témákkal bővebben foglalkozhat, és a tanmenetben szereplő témákat újabbakkal is kiegészítheti.

Szerencsés viszont – főleg ha más forrásokat, könyveket használ a szülő, mint az iskola ajánl – ha a szülő érdeklődik a nyelvezetről, melyet a feladat megoldások során használnak az iskolában, mert a vizsga során is azok fordulnak elő, ami gondot okozhat.

Sok tankönyvkiadó van jelen, és általában több tankönyvcsaláddal is szerepelnek a piacon. Így laikus számára nehéz kiválasztani melyik a megfelelő. Ezért érdemes ebben tanácsot kérni, ha el akarunk térni az iskola által javasolt könyvektől.
Az iskola hozzáállását befolyásolja az a tény, hogy magántanulók után nem kapnak állami támogatás, ezzel szemben költségekkel járnak. (Levelezés, bizonyítvány, vizsgáztatás, …). Ezt van olyan iskola, amely kisebb összegű tandíjjal váltja ki.
A magántanulói jogviszony létesítésének kérelmét minden tanév elején, legkésőbb augusztus 25-éig kell benyújtani.

2012. június 26., kedd

Az otthonoktatásról - óvoda


Elkezdem ezt a sorozatot, aminek az utolsó bejegyzése a terveim szerint a hozzám, mint otthon oktató anyához az évek folyamán feltett kérdések és arra a válaszok lesznek. Itt a blogon islehet kérdezni július 1-ig. Az első rész az oviról szól.

Sokakban él az a tévedés, hogy Magyarországon a gyerekek iskolakötelesek, miközben nálunk tankötelezettség van. Tehát nem az intézménybe járás, hanem a tanulás a kötelező. Azért írtam intézményt iskola helyett, mert a tankötelezettség már az óvodáskorban megkezdődik.

Eddig a száraz tények. Innentől olyan rész jön, amelyekből már a saját véleményem és tapasztalataim is kiérződnek. :)

Az óvoda úgy is elkerülhető, hogy a gyermeket egyszerűen nem íratják be óvodába és akkor nem kerül be a rendszerbe. Ez a pillanatnyi könnyebbség, később azonban sokszorosan megbosszulhatja magát, tehát mindenképpen érdemes egy együttműködő óvodát keresni. Én ezt semmiképpen nem tanácsolom!

Az óvodát az előtt kell megkeresni, mielőtt óvodakötelessé válik a gyermek, elég időt hagyva magunknak arra, hogy esetleg másik intézménnyel is felvegyük a kapcsolatot. Jó, ha személyes találkozót kérünk és elbeszélgetünk az óvoda vezetőjével, szóban indokoljuk a kérésünket (később írásban is kell), hogy megismerje álláspontunkat. Természetesen felesleges konfliktust szül, ha az érveink között olyanok szerepelnek, hogy az óvoda rossz, árt a gyermeknek… Ez a beszélgetés arra is jó, hogy kiderüljön van-e tapasztalata az óvodának a magántanulói státusszal kapcsolatban, és kellően gördülékeny lesz-e a dolgok menete.

A szülő, miután kiválasztotta az óvodát, beíratja gyermekét az adott intézménybe és, annak a vezetőjéhez címezve ír egy kérvényt, amelyben leírja azt, hogy kéri gyermekének a magántanulói státuszt és indokolja, hogy miért. Fontos (ezért hangsúlyozom ennyit), hogy a beíratás előtt tájékozódjunk arról, hogyan áll a kívánságunkhoz az óvodavezető, mivel az ő hatásköre dönteni, hogy engedélyezi e a magántanulói státuszt!

A gyermek részt vehet az óvoda életében ezután is, ha a szülő úgy kívánja, ekkor arról is lehet szó, hogy az óvodában végezzék el az iskolaérettségi vizsgálatát. Úgy gondolom azonban, hogy ezt „pofátlanság” túlzott mértékben igénybe venni, mivel a magántanulók után nem kapnak az intézmények támogatást, tehát ne terheljük túl, az amúgy is szűkös keretből gazdálkodókat.

Ha egyáltalán nem kíván részt venni az óvoda életében a család, akkor magának kell gondoskodnia az iskolaérettségi vizsgálatról. Ehhez a nevelési tanácsadóban kell időpontot kérni. Januártól már megkezdődnek a vizsgálatok az az évi beiratkozásokhoz (a beiratkozások márciustól kezdődnek). Az időpontról már jóval előre érdeklődni kell, mert ez az időszak zsúfolt szokott lenni a tanácsadókban. Arra is időt kell hagyni, hogy a postán kapott eredménynek legyen ideje megérkezni, mivel a beiratkozásnál szükség van rá.

A magántanulói státuszról kapott papírt vinni kell az iskolaérettségi vizsgálatra. Azt, hogy a gyermek mely papírjait kérik még, tanácsadó függő, így amikor az időpont kérésekor rá kell kérdezni, mely papírok legyenek nálunk!

Rovás hívóképek

Ezek a hívóképek néhol eltérnek a már ajánlott könyvétől, de nem okozott különösebb fennakadást. Sőt, mivel a különbségtől csak érdekesebbek lettek még jobban megragadtak. :)

Megformáztam a hívóképeket, majd A/4-es fotókartont addig daraboltam, míg A/7-es lett belőle, a közepére ragasztottam, majd könyvkötő fóliával borítottam mindkét oldalát. Már írtam, hogy én jobban szeretem, mint a laminálást, mert ez is van olyan tartós, de sokkal puhább, kártyaszerűbb.

Különös érzés megtapasztalni, hogy ilyen módon mennyivel nehezebb olvasni és írni (még). Szerintem minden szülő kipróbálhatná, mikor írni olvasni tanul a gyereke, hogy friss élmény legyen, azaz még jobban együtt érezzen utódaival. :)

Még csak egyféle játék jutott eszünkbe az újszülött kártyákkal (ez majd biztos változik:)):
különválogattuk a magánhangzókat és mássalhangzókat. Húztunk 3-t a magánhangzókból, 5-t a mássalhangzókból. Ezeknek a betűknek a felhasználásával ki tud több szót leírni 3 perc alatt.




Akinek szintén van ötlete, ne tartsa magában!

Rendszeres olvasóimnak, ha jelzik elküldöm a hívóképeket pdf formátumban.

Könyvajánló, helyesírás


Bosnyák Viktória anyanyelvi mesesorozatát szeretném a figyelmetekbe ajánlani.

Én véletlen akadtam rá, egy iskolakezdés előtti könyvrendeléskor a bookline-on. Ott mindig úgy rendelek, hogy összevárom a 10.000 Ft-ot, hogy ingyenes legyen a kiszállítás. Nem jött össze, pár száz forint hiányzott hozzá, így első sorban ár alapján keresem. Ekkor botlottam rá A sirály a királyra.

Szerintem azok, akik a gyerekeket mostanában szórakoztatni akarják gyakran nyúlnak olyan poénokhoz, ami legalább annyira szól a felnőtteknek, mint a gyerekeknek, ha nem jobban. Én ezt nem szeretem. Ami gyerekeknek készül az szóljon nekik. Ráadásul egy  gyerek poén is lehet a felnőtteknek vicces.

Bosnyák Viktória humora a könyvekben pont ilyen. Miközben Zs, az olvasást és helyesírást gyakorolja hangosan belevihog a csendbe gyakran a frászt hozva rám, hogy most mi van. Mivel tetszik neki a történet, folyton folyvást ezt meséli boldog boldogtalannak, így még a fogalmazást is gyakorolja.


A sirály a király



A feladat nehéz, hiszen király mégsem lehet akárkiből. Nem szükséges,hogy gyorsan fuss, selymes legyen a bundád, tudj repülni, vagy hogy erős légy. Mire elolvasod a mesét, király leszel, legalábbis helyesírásból.

Jó szórakozást, Felség!

Ezt nevezem



Ugye neked van neved? Keresztneved és vezetékneved is. A se nem szögletes, se nem kerek erdőben az állatoknak keresztnevük van, de most családnevet is szeretnének. Hívják az elefántot Nagynak, a hangyát pedig Kissnek? Az szörnyen uncsi volna. Mindenki valami cifrábbra vágyik. Mit válasszanak? Batthyányt? Kossuthot? Széchenyit? Nem csak keresztneved, hanem vezetékneved is. Az állatoknak a se nem szögletes, se nem kerek erdőben csak keresztnevük van, de most családnevet is szeretnének. Hívják az elefántot Nagynak, a hangyát pedig Kissnek? A névválasztás nem ilyen egyszerűAz szörnyű uncsi volna. Mindenki valami cifrábbra vágyik. Mit válasszanak? Batthyányt? Kossuthot? Széchenyit? Segíts nekikOlvasd el, hogy döntöttek, és a mese végére nem csak a saját nevedet fogod helyesen írni, hanem a leghíresebb magyarokét is.


Elek, merre keresselek?



Bagoly barátunk nősülni szeretne, de hamar megbánja, s felhúzza a nyúlcipőt. Vagy talán nem is megszökött, hanem elrabolták? Akkor pedig ki kell szabadítani! Nevenincs-erdő minden lakója útnak indul keresésére szerte az országban. Segíts Te is megkeresni Mihály király legjobb barátját, s mire előkerül, hibátlanul le tudod majd írni az összes nehéz földrajzi nevet, s jutalmad egy nagy ötös lehet a legközelebbi tollbamondásnál.

2012. június 25., hétfő

Kérdezz, felelek! Magántanulói státusz - otthonoktatás

Egyre többször keresnek meg anyukák/apukák ezzel kapcsolatban, hogy a blogra találtak és érdekelné őket vagy segítségre van szükségük, hogyan mit. Ehhez készül már jó ideje egy bejegyzés, amit ki szeretnék egészíteni egy kérdés-válasz résszel is. Gondoltam a korábbi kérdéseket kiegészíthetném azzal, amit esetleg most tesztek fel.

Tehát ha kérdésed van az otthonoktatás hivatalos részével, vagy azzal, hogy mi konkrét dolgokat hogyan oldunk meg, vagy más, írd meg július egyig itt kommentben vagy emailban.

Különbségek

Szeretem a saját tökéletességüket hangoztató anyukákat a saját tökéletlenségemmel sokkolni. Mai termés:

Minden bevezető nélkül egy anyuka, akit kb 5 perce ismertem bejelentette, hogy több fogásos ebéd lesz ezen a napon (értem én szimpla hétköznap), de külön-külön kell főzni a gyerekeknek, na meg a felnőtteknek is. Azaz jó sokféle étel és husi*.

Én.: Nálunk lecsó lesz.
Ő.: [némi lesajnálással] néha húsnélküli is kell.
Én.: Tegnapról...

*Engem amúgy a husi szótól kiráz a hideg. A szavak becézgetésével sem vagyok úgy általában megbékülve, de a husi gyerekoromból a nálam idősebb jócsajokat jelenti. Tehát, aki husit eszik kanibál:).

2012. június 23., szombat

Blogajánló

Mindenki ideje véges, az enyém is. Így nagyon kevés olyan blog van ahová a hangulat miatt járok be (azaz javarészt nem olyan dolgokról szól, amit fel tudunk használni a hétköznapjainkban).

Ezek közül az egyik Betti Gyermekneveldéje.
Varrni tudóknak egyébként van nála egy épp aktuális stafétás játék is!

Az egyik bejegyzéséről ez ugrott be (ha nem ismeritek hallgassátok meg szerintem jó pofa, főleg a slusszpoén):


A profi


Írtam már, hogy Zs. egy nyíl büszke tulajdonosa. Esténként a Keresztapjával szorgosan gyakorolja a célba lövést. Ilyen pontossággal megy már neki:


Hogy akkor mit keres mellette ez a szalma torony? Árnyékot vetni. Mi mást? Bárki, aki mást gondol az nem ért hozzá!


2012. június 22., péntek

Rovásírás

Már nagyon régen szerettem volna, ha Zs. megtanul róni, de nagyon elbizonytalanított, a sok ellentmondó írás a neten. Mennyivel egyszerűbb volt kiscserkész koromban, mert ott készen kaptam, hogy mit tanuljak meg. :) Ez a tudásom azóta elkopott csak az "a"-ra emlékeztem, azzal meg nem megyünk sokra.

A csemői hagyományőrző napon viszont volt egy rovásos jurta is. A benne lévő férfi, míg Zs. a kézhajtásos körhintán szédítette magát hellyel kínált, hogy beszélgessünk a rovásról. Általában nem szeretem, ha egy idegen így bizalmaskodik (tudjátok: cukrosbácsi :)), de volt neki egy nagy napernyője, és a mondandója is érdekelt.

Meggyőzött a logikus érveivel. Az egyik kérdésem az volt, hogy akkor milyen irányba. Azt mondta, hogyha az egyik megy, akkor megy majd a másik is (ez olvasásban bizonyítást nyert a Zs. által már ismert betűkön). A másik kérdésem pedig az volt, hogy akkor melyik forma. Erre pedig azt mondta, hogy a latin betűket sem írjuk egyformán, a rovásnál is beleférhet némi eltérés.

Így meggyőzve hoztuk haza Szondi Miklós: Róni tanulok című tanítókönyvét.


Valamint a könyv hívóképeivel dolgozó emlékezetfejlesztő társasjátékot:


A megszerzett tudást pedig lapozóba fogjuk rendezni.


2012. június 21., csütörtök

Rajzra...

Körülbelül az utóbbi másfél hónap terméseiből válogattunk rajzokat. Nagyon aggasztott az elfelhősödés, mert én hallottam, hogy a felhő a rajzon az rossz. Biztattam magam azzal, hogy csak nem annyira, meg a felhő az némelyiken szükséges felhő -> eső+nap= szivárvány, a zsiráfoknak jól esik a hűsítő eső... Meg különben is mosolyognak azok a felhők.

Persze nem tudtam teljesen meggyőzni magam, mert közben tudom, hogy van valami ami jó ideje bántja Zs.-t. Tipikus gyerekprobléma, ami meg kell tanulnia kezelni, de nem könnyű (ezért utálom, ha egy felnőtt mindentudó hangon kijelenti, hogy nekik még könnyű...).

A tanító nénit is megkérdeztem, hogy vészes e ez a felhő mennyiség, de azt mondta, hogy nem, mert funkciója van, nem arról szól a kép, de azért ha ez minden képen így marad kezdjek vele valamit.

A művésznő munkái:















2012. június 19., kedd

Vizsga II/2

Előző vizsgánál ígértem, hogy igyekezni fogok elkerülni a bajt. Álltam a szavam! Mit tagadjam, kiderült, hogy fejlődőképes vagyok. Igaz, hogy amikor megtudtam mikor lesz a vizsga, eljárt a szám, és közöltem Zs.-vel, hogy 19. kedd. Majd pár nap múlva szinte nyomban leesett, hogy milyen butus is vagyok, hogy elárultam, mert, ha előre tudja, biztos nem alszik majd ez a kölök.

Így elkezdtem szerdai vizsgáról beszélni előtte. Elmeháborodottnak vagy hazudósnak tarthatott, aki megkérdezte Zs. jelenlétében, mikor lesz a vizsga, mielőtt nekem leesett a tantusz, na meg utána is. Igaz nagyon jelentőség teljesen mondtam, így az, akinek van gyereke valamit megsejthetett.

A zseniális hadicselem miatt eshetett meg, hogy Zs. hétfő este 9-kor már az igazak álmát aludta. Én meg nem tudtam aludni. Párszor, amikor rászántam magam Zs. szóba elegyedett velem a szomszéd szobából. Merthogy megesik, hogy beszél álmában. Éjelente maximum 1-2 egybefüggő mondat. Most persze valami rekordra gyúrhatott, mert 20-30 percenként mondott valamit én meg ugrottam, ha kell legyen időm álomba simogatni.

Annyira felspanolt ezzel, hogy már majdnem evésbe fojtottam a feszültségem. De, mint fennebb írtam fejlődőképes vagyok, így extra vacsora helyett extra csokit ettem, ami a gyomromnak nem csak a se fenekemnek árt, de az se másnap hajnalra jön ki. A csoki nem volt elég, így nekiestem a hétvégén kimosott 6 adag ruhának. Ennek legalább haszna és azonnali látszatja volt. A ruhák a kosárból reggelre átkerültek a szemem alatti táskákba.

Reggel Zs. érzékelte, hogy sötétben kelt, így egyből levette, hogy itt bizony készül valami. 

- Anya! Csak nem azért mondtad este, hogy nem reggelire van a túrós kakaóval, mert ma megyünk vizsgázni, és nem akartad, hogy hányjak?
- ööö - jöttem zavarba, de Zs. választ se várt.
- Jaj, de jó anya - lejtett örömtáncot, így megúsztam a kínos magyarázkodást.

Apropó hányás. Ugye nem hiszi senki, hogy megúsztuk? Volt egy nyomban Kecskemét után. Ennek a közvetlen kiváltó oka egy félkegyelmű kamionos miatti óriásfékezés volt. A második pedig, csak úgy a hagyomány kedvéért Pakson következett be.

Mire a suliba értünk már minden szép és jó volt újra. A szokásos jó hangulatban telt a vizsga, a szokásos jó dolgokkal. Nagyon jó volt hallgatni A. néni összefoglalóját, és azt is, hogy sikerült kijavítanunk, amit kellett. (A vizsgáról konkrétabban bizonyítványosztás után írnék.)

Én hazafelé már azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány, csak a 40 fokos kocsi következményeit akartam lemosni magamról, majd punnyadni. Na, persze! Zs. miután szunnyadt valamennyit hazafele, bejelentette, hogy akkor ő este menne barantára. Jaj, de örültem... Mindenesre olyat csak nem mondhatok, hogy nem mehetsz sportolni, mert anyád lustálkodni akar. Így a keresztapját beszerveztük egy újabb fuvarra. Csak nem kerekezek már egy ilyen nap után még 18 km-t, ha nem muszáj, még akkor sem, ha Mama kijelentette, hogy puding vagyok.

Így a nap lezárásaként megjelentünk barantán. Ahol újabb szórakoztató játéknak látszó erősítő gyakorlatokat tanultak. Zs. jókat kacagott... Így ahelyett, hogy még jobban elfáradt volna felélénkült. Most is a szobájában pörög. Vagy az is lehet a tegnapi sumákolásomért most vesz revansot :).


2012. június 17., vasárnap

Technikára...

... ezekkel készültünk.
















Repül a, repül a...

... kisveréb!


A padlásunkra verebek és feketerigók hada vette be magát. Ami állítólag jó, mert van olyan kártevő, amit csak a veréb pusztít (a szomszéd bácsi ezt pontosabban fejtette ki, nekem csak ennyi maradt meg :)). Amikor tavasszal kiléptünk a veréb mamák és papák riadtan szálltak tova. Mára már megszoktak minket, nem zavarja őket különösebben az ajtónyitás. Már csak azt várom mikor szerencséltet az egyik nyakon, mert a lépcsőt, amióta előre is beköltöztek folyton takarítani kell…

Tegnap, ahogy kiléptem a rég nem hallott riadt elröppenést produkálta az egyik, majd a szemközti maradék farakáson landolt. A „földet érés” miatt azt hittem egy, a macskánk által kezelésbe vett verebek közül. De nem. Ez lehetett az első próba útja. Úgy megdöbbent kezdeti sikerén, hogy percekig nem mozdult. Majd ugyanezen sikeren felbuzdulva körberepülte az udvart, némi szökdécseléssel meg-megszakítva. Éljen a nap egyik hőse!


2012. június 15., péntek

Az idei eperlekvár


Már éppen lemondtunk az idei befőzésről, amikor mégis lett eprünk. Essünk hát neki. Mivel Mamának volt beleszólása, így a hajnali fél hatra esett a választás. Amikor (szerintem) egy jóérzésű ember, ha nem muszáj neki, nem főz lekvárt. Legalább vár 7 óráig.

Odakint mostuk az epret (mennyivel jobb volt, amikor tavaly tesóm és Zs. intézte, én pedig úgy tehettem idebent, mintha valami halaszthatatlan dolgom lenne…), ami borzasztó homokos volt. Nincs is jobb, mint hajnali fagyban alulöltözve (rövidnadrág trikós póló) hidegvízben epret mosni. Miért nem öltöztem át? Reggel fél hatkor épp csak annyira elég az agykapacitásom, hogy Zs. ne fázzon meg.

Egyenként válogattuk át az epret, mert nagyon finnyás vagyok, nehogy egy rossz szem miatt romoljon majd meg. Ez persze veszettül unalmas munka. Zs. szerencsére műsoros reggelt tartott, aminek a kisgyerek szomszéd pár nem feltétlenül örült, de én legalább nem aludtam el. Mondjuk volt szöveges beszámoló is, az olvasmányaiból. Például nemrég azt olvasta, hogy régen az alapján nevezték el az embereket, ami a legjellemzőbb volt rájuk. Így lettem én Eperlekváros A., de a többiek is kaptak nevet: Motoros Papa, Erősködős Mama, …

Mire bejöttünk, úgy döntöttek a szárnyas hangyák, hogy jogot formálnak a konyhára. Így nem élvezhettem ki, hogy túl vagyunk a babra munkán, mert aggódhattam, hogy mikor öli magát valamelyik olyan dologba, amibe nem kéne.

Végül ezt is megúsztuk, sőt száműznöm is sikerült őket. Eljött az üvegelés rész. Minden szépen haladt. Míg Zs. úgy gondolta, hogy ő még jobban akar segíteni. A nagy igyekezetben, persze a frissen kiszedett lekvárt a kezemre borította. Aztán elkapott, és jól megölelgetett vigasztalásul. Én meg hörögtem, hogy eresszen, víz, víííz, vííííííz. Nem eresztett. Már azon voltam, hogy a lekváros kezemmel teszem odébb, amikor megértette mit is akarok. Nagyon büszke vagyok magamra, mert miközben csillagokat láttam sem feledkeztem meg arról, hogy mindent a lehető legkevesebb kosszal kell csinálni (értsd: ha összelekvározom a ruháját, azonnal ki is kell mosnom).

Zs. most tiszta lelkiismeret-furdalás, hiába mondtam neki, hogy ez van, nem lett komolyabb baj. Mindenféle hideg dolog után kutat. Most épp a porszívócsövet kellett kipróbálnom. Pedig a megfelelő kúra már alkalmazásban van: ülök és az egyik kedven csokimat tömöm a számba, közben remélem, hogy ezek után a lekvár is finom lesz.

2012. június 12., kedd

Újabb virágos füzetborító

Ami már csak azért is különös, mert nálunk nem szokott ilyen hamar újból előkerülni az ecset, meg a festék.

Fehér zsírkrétával (lehet gyertya is) spirálvonalakat rajzoltunk, majd nagyon vizes, alig festékes ecsettel kört festettünk köré és kitöltöttük. Ha valahol nem ütött át a viasz, ott leitattuk "Szilviával", a felesleges festéket.

Majd zöld papírból leveleket vágtunk és ragasztottunk közé.


A szünidei időtöltések nagykönyvéből merítettük az ötletet.

2012. június 11., hétfő

Baranta

Pár hete tudtuk meg, hogy mi is az a baranta. Zs. barátai jártak oda, tőlük hallottuk, és persze mi is járni kezdtünk. Nekem nem túl nagy kedvem volt, mert "későn van" ráadásul balett után, úgy, hogy 1 órát a városban kell lébecolnunk, a könyvtár már nincs nyitva, haza meg csak annyira jöhetnénk, hogy köszönjünk a macskának (már, ha épp nem kóborol:))

De megígértem G.-nek, (jó párszor kiment a fejemből, míg tartani tudtam a szavam), így egyszer csak megjelentünk. Amit azóta sem bántam meg, sőt már én is Zs. lelkesedésével bírok :).

Amit a legjobban szeretek ebben a közösségben, az az, ahogy a gyerekek viszonyulnak egymáshoz. Az az egymásra figyelés, amit művelnek szerintem nagyon ritka ebben a korban (8-10 évesek). A fiúknak nem okoz gondot, ha a lányokkal kell a birkózást gyakorolni, legfeljebb a vállukra csapják őket, mint a zsákot :))).
Először egy kicsit féltem, mert bottal is küzdenek, ami nagyon megy a fiúknak, és nem örültem, amikor a lányokat fiúkkal párosították. Kár volt, mert itt is nagyon odafigyeltek, és lányok diktálta ritmust simán felvették, és nem is csaptak oda akkorát.

Ezek az élmények hatására, már régen ajánlani akartam a barantát. Annak oka, hogy épp most, az, hogy a csemői hagyományőrző rendezvényen voltunk szombaton (ez is nagyon jó volt), ahová meghívták a ceglédi barantásokat, hogy mutassák be, mi is az a baranta, így vannak képeink is. A lányokat is vitték, igaz a nagyokhoz képest, ők még csak a lelkesedésüket mutatták be:).

Zs. ostorpattogtatás próbálgatása közben.


Ez lenne a cél:


A lányok botvívás közben:


A birkózás kezdő lányok módjára:



A baranta része a nyilazás is. G. nyilát múlt héten kipróbálta Zs., amiről a keresztapjának áradozott egy sort, így a rendezvényen kapott tőle. Azóta mindennap hálát adok azért, hogy mifelénk a keskeny hosszú telek dívik, és, hogy mögöttünk üres telek található :)

Kirigami, láncfigurák

Most, hogy jobban utánaolvastam a kirigaminak, kiderült, hogy már korábban is magával ragadott, ahogy Zs.-t is, mivel mindketten túl vagyunk egy igen aktív csipketerítős, hópelyhes, és láncfigurás korszakon. Nálunk most a láncfigurák vannak újra soron.

Legyezőt hajtogatunk, úgy, hogy a "végek" egy irányba nézzenek, ha nem így hajtjuk lesz egy fél alakzatunk.


A várt végeredmény felét úgy rajzoljuk a papírra, hogy az alakzat  széle essen arra az oldalra, ahol az egyik "vég" van. Ha nem így teszünk, akkor a széthajtáskor a láncsor szélein egy-egy fél alakzatunk lesz. Arra is figyelni kell a megrajzoláskor és vágáskor, hogy mindkét oldalon maradjon szétvágatlan rész, különben szétesik a láncunk.


Az elkészült tulipánlánc, a második képen kicsit cifrázva.



Ha már piros papírral dolgoztunk és maradt belőle, egyértelmű, hogy szívlánc is készült:).


Zárt láncú alakzatok is készülhetnek:


Mivel ez volt az első próba, nem fűztünk hozzá nagy reményeket, így nem készültek fázisfotók, de majd hozunk ilyet is.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...