Oldalak

Címkék

5.-ben (2) 6. osztály (2) ajándék (10) ajánló (39) algoritmus (3) állandó madarak (6) állati (18) angol (10) anyák napja (3) az úgy volt... (73) befőzés (1) bibliai (1) biológia (1) buék (2) comenius logo (2) csere (14) cseréljünk (6) csináld magad (2) díj (1) egészség (1) egyéb piac (1) emlékhely (1) ének-zene (10) évfüzér (33) fabrika (112) farsang (5) feladvány (1) fizika (8) foglalkozások (3) fonalas (12) főnév (1) geometria (4) gyereknap (1) gyereknevelés (2) gyerekszáj (62) gyöngyszövés (1) hajtogatás (1) háztartástan (8) helyesírás (8) helyesírás füzet (1) hittan (9) hivatalos (3) hóember (7) hogy mik vannak (1) horgolt (41) hulladékból (13) humor (2) húsvét (6) idézet (1) igék (2) így tanulunk mi (2) informatika (12) irányok (2) írás (15) irodalom (4) j/ly (2) játék (17) játékpiac (4) jeles napok (51) karácsony (6) katica (1) kémia (2) kirándulás (1) kirigami (6) kísérlet (8) konzervgyár (2) Koppány mesék (1) kotta (11) köd (1) könyvajánló (9) környezetismeret (35) kötelező olvasmány (10) kötés (1) kötőgép (1) kötőkerék (6) közlekedés (3) közmondás (1) kresz (1) krónika (8) lapoc (1) lapozó (32) lapozó lépésről-lépésre (3) lapozó piac (17) lapozós hulladék (2) leírás (41) letöltés (1) letölthető (61) levélhullás (2) logika (2) madarak (1) magyar (7) matek (21) matematika (35) matka (22) méh (1) mese (12) Miért szeretem? (2) mikulás (2) minta (2) mókacagás (3) napirend (1) nemezelés (4) népdal (1) novella (13) nőnap (1) nyelvtan (17) nyúl (1) oktatótáblácska (2) olvasókönyv szülőknek (4) otthonoktatás (2) ősz (3) ötletkaptár (1) pálcikás szövő (1) paleo (2) programozás (2) rajz (9) recept (12) római számok (2) rovás (8) saját minta (15) sapka minta (1) suliváró (4) szív (2) szófajok (5) szorzás (12) szótárlap (2) szövés (1) találós (5) tanulda (18) tavasz (1) technika (33) tél (4) természetismeret (7) tervbevéve (1) tipp (5) tollbamondás (1) töri (2) törtek (3) történelem (1) tréfa (2) tuti (1) udvari játékok (4) ügeskedd (2) ügyeskedd (70) varázsfazék (5) váróban (5) varrás (3) vers (47) versek (4) verstanulás (2) vicc (2) virág (1) vizsga (4)

FONTOS!

Ha hozzászólsz egy régebbi bejegyzéshez, nem feltétlenül veszem észre. Ha valamit biztosra szeretnél, hogy eljusson hozzám, írj e-mailt!

2011. november 30., szerda

Mézeskalács

Bennünket is elkapott a hév, így nekiálltunk életünk első mézeskalács sütésének. Amikor eluntam a nyújtást már úgy gondoltam elég csillagot, szívet és holdat szaggatott Zs. megkérdeztem lenne e kedve valamit formázni belőle. Persze, hogy volt. Le is fotózta, így most megmutatom.



Nem is rossz, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy, recés kenyérvágókéssel készült:)

2011. november 28., hétfő

Karácsonyfadísz fából, filcből

Régóta tetszenek a kész filc figurák, de nem tudtam mit készíthetnénk belőlük (Zs. szokás szerint kreatívabb volt, mert ő bábozott velük:)). Miközben ma a fa poháralátéteket pakolgattam villant be. Legyen karácsonyfadísz!

Az első kettő pikkpakk meglett, gyorsan belecsavaroztuk az akasztót és ráragasztottuk a filcet. A harmadiknak pedig Zs. festett egy kis téli hátteret.





Gyerekszáj

Szövegértést fejlesztő gyakorlatok című munkafüzetet lapozgatja Zs. és látja, hogy az egyik feladat a Malom játékról szól. Mivel nemrég tanult meg játszani vele, úgy gondolta egyből a kérdéseknél kezd.

- [Zs. olvasva] Fejezd be a mondatokat! … A játékos akkor „ugrálhat”, ha … [Gondolkozik] Ő győzött!

2011. november 27., vasárnap

Hópehely 2.0

Ez a hópehely nem a sajátom, mintaszerkesztő program keresése közben akadtam rá, gyorsan meg is fűztem:






Forrás részletes, képes leírással ITT.

„Hópelyhes” foglalkozás nagyobbaknak és felnőtteknek

Újabb foglakozást hoztam bemutatni. Ezeknek a díszeknek az elkészítése inkább 12 éves kortól okoz sikerélményt, esetleg kisebb kortól is, ha már van gyakorlata gyönggyel a gyerekeknek. Azonban ebből is kerekedhet családi foglalkozás, mert a fa csillagokkal azonos elven készül. Így amíg a szülő a bonyolultabb alakzattal babrál a gyerekek készíthetnek fa csillagokat.





Ha valamelyik dísz felkeltette az érdeklődésedet és a környéken laksz, megkereshetsz bennünket az üzletben, a Kossuth Ferenc utca 48. szám alatt, jobbról a második garázsüzletben. 

Advent első vasárnapjára

Lucy Maud Montgomery
Clorinda ajándékai

- Karácsony előtt két héttel rettenetes dolog szegénynek lenni! - sóhajtotta tizenhét éve minden gyászával Clorinda.
Emmy néni elmosolyodott. Hatvanéves volt, és ha nem az ágyában feküdt, akkor a kanapén vagy egy kerekesszékben ült, mégsem hallotta senki sóhajtozni.
- Feltételezem, hogy olyankor tényleg rosszabb, mint más­kor - ismerte el.
Emmy néninek ez volt az egyik legcsodálatosabb tulajdon­sága: mindenkivel együtt érzett és mindenkit megértett.
- Idén ráadásul még rosszabb. Egyetlen fillérem sincs - foly­tatta bánatosan Clorinda. - A nyári lázas betegségem és az orvosi számlák minden tartalékomat felemésztették. Egyetlen kará­csonyi ajándékot sem tudok venni. Pedig úgy szerettem volna néhány aprósággal meglepni a szívemnek legkedvesebbeket. De nem tehetem... ez az utálatos, a gyűlöletes igazság!
És Clorinda ismét felsóhajtott.
- Nemcsak olyan ajándékot adhatunk, amik pénzért kaphatók - jegyezte meg csöndesen Emmy néni -, és talán nem is azok a legszebb ajándékok.
- Ó, tudom, hogy sokkal szebb olyasmit adni, amit az ember maga készített - helyeselt Clorinda -, de a kézimunkához való anyagok is sokba kerülnek. Az ilyesféle ajándék legalább annyi­ra elérhetetlen számomra, mint a többi.
- Én nem ilyesmire gondoltam - mondta Emmy néni.
- Akkor hát mire? - értetlenkedett Clorinda. Emmy néni elmosolyodott.
- Javaslom, találd ki, mire gondolhattam - ajánlotta. - Többet ér, mintha én magyaráznám el. Egyébként sem hiszem, hogy el tudnám magyarázni. Inkább egy gyönyörű vers csodaszép sorával illusztrálnám: „Az ajándék üres az ajándékozó nélkül".
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy „az ajándékozó üres az ajándék nélkül" - fintorodott el Clorinda. - És én most pontosan ebben a helyzetben vagyok. Nos, csak azt remélem, hogy jö­vő karácsonykor nem leszek ilyen pénztelen. Februártól Mr. Callender murraybridge-i üzletében fogok dolgozni. Tudja, állást ajánlott.
- Nem hiányzol majd a nagynénédnek? - kérdezte komolyan Emmy néni.
Clorinda elpirult. Emmy néni hangjából olyasmi csendült ki, ami felkavarta a lelkét.
- Gondolom, igen - felelte sietve. - De hamar megszokja, ebben biztos vagyok. És tudja, szombat esténként mindig haza­jövök majd. Rettenetesen elegem van a szegénységből, Emmy néni, és most, hogy magamnak kereshetek egy kis pénzt, meg akarom ragadni az alkalmat. Emellett még Mary néninek is segít­hetek! Heti négy dollárt fogok keresni.
- Azt hiszem, sokkal inkább a társaságodra van szüksége, mint a fizetésedre - jegyezte meg Emmy néni. - De természetesen te döntesz, kedvesem. Tudom jól, milyen nehéz a szegénység. Én is az vagyok.
- Méghogy maga szegény! - csókolta meg Clorinda. - Hisz nem ismerek magánál gazdagabbat - gazdag a szeretetben, a jóságban és az elégedettségben.
- Ahogy te is, kedvesem... bővelkedsz fiatalságban és egész­ségben és becsvágyban. Hát nem örülsz nekik?
- Dehogynem - nevetett Clorinda. - Csak sajnos a karácsonyi ajándékokat nem ilyesmiért adják.
- Próbáltad-e valaha is a kincseidből előteremteni ezeket?
- kérdezte Emmy néni. - Ha elgondolkodsz az előbbi felveté­semen, gondolkodj el ezen is, Clorinda.
- Nos, búcsúznom kell, és haza kell rohannom. Máris jobb a kedvem; ön mindenkit felvidít, Emmy néni. Milyen szürke odakint a táj! De azért nagyon remélem, hamarosan leesik a hó. Ugye, milyen vidám lenne a fehér karácsony? Mindig olyan fakó barnák a decemberek.
Clorinda Emmy nénivel szemben, az út túloldalán, egy hatal­mas fűzfák mögött megbújó kis fehér házban lakott Mary néni­vel, aki az egyetlen rokona volt. Emmy néni valójában nem is volt a nagynénje. Clorinda amióta csak az eszét tudta, Mary nénivel élt.
Clorinda hazament. Felbaktatott a kis szobájába, ahol a hatal­mas csupasz fűzfabokrok rácsként csíkozták az ablakot. Gon­dolatai Emmy néni szavai körül forogtak, amelyeket a karácsonyi ajándékokról és az ajándékozásról mondott.
- Esküszöm, fogalmam sincs, mire célzott - tűnődött Clo­rinda. - Bárcsak kideríthetném! Hátha a segítségemre lenne. Olyan szívesen megajándékoznám legalább pár barátomat! Ott van Miss Mitchell... az idén olyan jó volt hozzám, annyit segített a tanulmányaimban. És Mrs. Martint Manitobában. Bár­csak küldhetnék neki valamit! Biztos magányos ott. És persze Emmy néniről sem feledkezhetek meg, és az út végén lakó szegény Kitty néniről, és természetesen Mary néniről, és Florence-ről sem, pedig ő igazán csúnyán bánt velem. Már sosem fogom ugyanazt a szeretetet táplálni iránta. De tavaly kará­csonykor ajándékot adott, és merő udvariasságból is illene viszo­noznom.
Clorinda hirtelen megdermedt. Eszébe villant, hogy ezt az utolsó gondolatot igazán nem szerette volna Emmy néni előtt kiejteni a száján. Akkor hát valami rossz van benne! Már régen rájött, hogy ha valamiről úgy érzi, hogy nem mondhatja el Emmy néninek, akkor abban sántít valami. Így aztán gyorsan el is hes­segette magától a gondolatot.
Csaknem négy napon és három éjszakán át rágódott Emmy néni megjegyzésének rejtélyén, aztán egyszer csak megvilágo­sodott előtte. Vagy ha nem is Emmy néni szavainak értelme, mindenesetre önmagában véve is egy jó gondolat volt, amelynek jelentése egyre tisztább és mélyebb lett, ahogy teltek a napok, bár eleinte kicsit ódzkodott a következtetésektől, amelyekre kényszerült.
- Megoldottam az idei karácsonyi ajándékozás gondját - újságolta Emmy néninek. - Végül is van mit adnom. Némelyik ajándékom igen sokba kerül, jobban mondva, adnom kell érte valamit, de a végén, ha megfizettem az árát, jobban járok, és gaz­dagabb leszek. Mr. Grierson ezt nevezné paradoxonnak, ugye? Majd karácsony napján mindent elmagyarázok.
Karácsony napján, ahogy ígérte, át is ment Emmy nénihez. Végül is fakóbarna karácsonyuk volt, mert nem havazott. De Clorinda nem bánta: a szíve úgy dalolt a boldogságtól, hogy úgy érezte, még soha ilyen gyönyörű karácsonya nem volt.
Mielőtt belépett volna a nappaliba, letette a konyhapadlóra a papírba csavart köteget. Emmy néni a kandalló tüze előtt fe­küdt a kanapén. Clorinda leült mellé.
- Azért jöttem, hogy mindent elmeséljek - kezdte. Emmy néni megpaskolta a kezet, amely az övébe simult.
- Az arckifejezésedből ítélve, kicsikém, kellemes lesz hallani és elmesélni is - jegyezte meg.
Clorinda bólintott.
- Napokig gondolkodtam azon, amit mondott... annyit törtem a fejemet, hogy a végén már szédültem! Aztán egy este hirtelen, különösebb fejtörés nélkül is rájöttem, és tudtam, hogy végül mégis adhatok majd ajándékot. Egy héten át minden nap valami újat ötlöttem ki. Némelyikről nem gondoltam, hogy valóban képes vagyok odaadni, de aztán rádöbbentem, mennyire önző vagyok. Ha kell, bármennyi pénzt hajlandó lettem volna kifi­zetni az ajándékokért, de ami az enyém volt, azt nem voltam képes odaadni. De ezen szerencsére túltettem magam, Emmy néni, és most elmondom, mit is adtam.
- Először is ott volt a tanárnőm, Miss Mitchell. Apa egyik köny­vével ajándékoztam meg. Tudja, nagyon sok könyve maradt rám, így az az egy igazán nem fog hiányozni. De ezt a könyvet mégis nagyon szerettem, és úgy éreztem, ez a szeretet emeli az ajándé­kom fényét. Illetve másodjára már így éreztem, mert eleinte arra gondoltam, hogy restellek majd Miss Mitchell elé állni egy kopott, régi könyvvel, amin meglátszik, hogy rengeteget forgatták, s amely tele van apa széljegyzeteivel. Féltem, mit gondol majd rólam, hogy ilyen ajándékot adok. És mégis úgy éreztem, jobb ajándék, mint valami új, mert ezt a régi könyvet apa is szerette, meg én is. Ezzel leptem meg, és ő megértett. Azt hiszem, nagy örömére volt az ajándék valódi jelentése. Azt mondta, olyan érzés, mintha valaki más életéből és szívéből kapott volna egy darabot.
- Aztán ismeri, ugye, Mrs. Martint... tavaly még Miss Hope volt, a kedves vasárnapi iskolai tanítónőm. Egy misszionárius­hoz ment feleségül, és nyugaton, egy kihalt vidéken élnek. Mrs. Martinnak levelet írtam; távolról sem hétköznapi levelet, de nem ám! Egy teljes napomba került, és látnia kellett volna a posta­mesternő szemét, hogy kidülledt a meglepetéstől, amikor postára adtam! Mindenről beszámoltam, ami az elutazása óta Greenvale-ben történt. Olyan friss hírekkel telinek, vidámnak és szere­tetteljesnek írtam meg, amilyennek csak bírtam. Beleírtam min­dent, ami derűs és mulatságos.
- Kitty néni volt a következő, akit megajándékoztam. Tudja, kiskoromban ő volt a dajkám, és nagyon szeret. De - nos, tudja, Emmy néni, restellem bevallani - finoman szólva sosem talál­tam különösebben szórakoztatónak a társaságát. Úgy örül, valahányszor felkeresem, de csak akkor megyek, ha nagyon muszáj. Süket, unalmas és buta. Elhatároztam, hogy egy teljes napot neki szánok. Tegnap fogtam a kötésemet, és egész nap ott ültem mellette, és csak beszéltem, beszéltem és beszéltem. Elmesél­tem az összes greenvale-i pletykát, és mindent, ami érdekelte. Olyan boldog és büszke volt; amikor elbúcsúztam, azt mondta, ezer éve nem érezte ilyen jól magát.
- Aztán ott van... nos, Florence. Tudja jól, Emmy néni, hogy tavalyig bizalmas jó barátnők voltunk. Aztán Florence egyszer elmesélt valamit Rose Watsonnak, amit kértem, hogy ne adjon tovább. Megtudtam, és nagyon megbántódtam. Képtelen vol­tam megbocsátani neki, és kereken megmondtam, hogy többé nem tekintem a barátnőmnek. Florence is bánatos volt, mert őszintén szeret, és kérte, hogy bocsássak meg neki, de én nem bírtam rászánni magam. Nos, Emmy néni, Florence-nek ez volt a karácsonyi ajándékom: a megbocsátásom. Tegnap este átmen­tem hozzájuk, egyszerűen átöleltem, és megmondtam, hogy úgy szeretem, mint régen, és szeretném, ha megint ugyanolyan jó barátnők lennénk.
- Mary néninek ma reggel adtam át az ajándékát: megmond­tam, hogy nem megyek Murraybridge-be, hanem itthon mara­dok vele. Olyan boldog volt, és most, hogy így döntöttem, én is örülök.
- Igazi ajándékokat adtál, drága gyermekem - dicsérte meg Emmy néni. - Mindegyik ajándékban volt valami belőled, még­hozzá a legjobb.
Clorinda kiment, és behozta a csomagot, amit a konyhában hagyott.
- Önről sem feledkeztem meg, Emmy néni - mondta, amikor kibontotta a papírt.
Egy rózsabokor volt - Clorinda saját, nagy becsben tartott bokra -, amit illatos bimbók borítottak. Emmy néni rajongott a virágokért. Ujjával közelebb húzott egy bimbót, és megcsókolta.
- Olyan édes, mint te, drága kicsikém - mondta gyöngéden. - És a magányos téli napokon sok örömet fog szerezni. Ugye, most már érted a karácsonyi ajándékozás igazi jelentését?
- Igen, hála önnek, Emmy néni - válaszolta halkan Clorinda.

2011. november 26., szombat

„Fonalas” foglalkozások

Ceglédi üzletünkben kiscsoportos (1-5 fő) fonalas foglalkozásokat szoktunk szervezni, amin a szülők is részt vehetnek. Én szeretem, ha ott van a szülő kisebb gyerekeknél, vagy akár a nagyobbaknál. Egyik nagy előnye, hogy közben szülő is megtanulhatja, és így otthon segíthet felidézni a tanultakat :). Na meg persze a közös program, az közös program.

A leginkább keresett fonalas foglakozásaink:


Kötővilla, körmöcskék


A körmöcske elkezdéséről írtam ITT, a kötővilláról pedig ITT.
(4-99 éves korig)


Kötődeszka



Az elkészítéséről már mutattam egy német nyelvű linket ITT, a használatáról pedig írtam ITT és ITT. A foglalkozáson további mintákat és a kötőtű nélküli eldolgozást szoktam megmutatni. Kötődeszkát, ha nincs kedved vagy lehetőséged készíteni, akkor Papa által készítetten sajátíthatod el a használatát, és meg is vásárolhatod. Sálat, tarisznyát, játék babának takarót, stb készíhetünk vele.
(6-99 éves korig)


Kötőkerék


Ennek az elkészítéséről írtam ITT a használatáról pedig ITT. A foglalkozásokon ennél is további mintákat mutatok, valamint azt, hogy mi mindent kezdhetünk ez elkészült csővel (játéktáska, sál, maci, cica, …).
(6-99 éves korig) 


Pálcikás szövő

A kép forrása ITT


Erről még nem írtam, pedig ez is egy nagyszerű eszköz. Rongyszőnyeg, tarisznya, takaró készülhet vele. Sajnos még nem volt időnk a rongyos zsák tartalmát fél centis csíkokra vágni, így inkább csak fonallal koptatjuk, és a babáknak készült belőle ez az. A koránsötétedős téli estéken viszont jó lesz majd rongyszőnyegeket gyártani. (Nem találom a gépemen Zs. munkáit. Amint meglesz lecserélem a képet. Nesze neked biztonsági mentés:))
(4-99 éves korig)

Ha valamelyik foglakozás felkeltette az érdeklődésedet és a környéken laksz, megkereshetsz bennünket az üzletben, a Kossuth Ferenc utca 48. szám alatt, jobbról a második garázsüzletben. 


Alma koncert

Ez volt ugye, amire vágtuk a centit. Ha nem a bérlethez tartozott volna, biztos, hogy erre nem veszünk jegyet, mert régebben hallottam egy előadásukat a Bartók rádióban és nem tetszett a vezető hangneme, amit a gyerekekkel szemben használt. Mintha kismajmokhoz szólna, na meg persze durrogtatta a felnőtt fülnek szóló poénokat. Egy gyerekdalos koncerten szerintem ne a felnőtteknek készüljenek poénokkal…

Így „előítélettel telve” eresztettem útjára Zs.-éket a koncertre. Most is hozták a „bartókrádiós” formát. Egy 9 éves kislány „laposságából” faragott tréfát az énekes. Az anyukájának pedig a főzéstudásába kötött bele ismeretlenül, hogy biztos él a Knorr Rafinéria nyújtotta lehetőségekkel. A dedikáláskor elnézést kért, amire anyuka annyit mondott, hogy a gyerek szórakozásáért mindent… Én biztos nem lennék ilyen elnéző, ha a gyerekemen valaki közönségesen köszörülné a nyelvét. Remélem Mama is leverte volna a retiküljével a kalapját, ha Zs.-t pécézi ki magának.

Ami Mama szerint különös, hogy mindenki hangosan vihogott ezeken a tréfákon. Szerintem a felnőtteknek szégyellniük kellene magukat, a gyerekek meg nem is értik mi van, csak nevetnek a grimaszoláson (mondjuk a fent említett kislány a végére már majdnem sírt).

Lehet el vagyok kényeztetve, mert Kolomposhoz vagyok szokva. Náluk is volt olyan, hogy koncert előtt a fizimiskájukból ítélve még Bab Bercinél is savanyúbb ecetet néztek volna a pálinkából, de amint nekikezdtek ebből semmi sem érződött. Na meg Levente is tréfálkozik, de sohasem gyerekek kárára, a poénok is olyanok, amit gyerekek is értenek, de a felnőtteknek is vicces.

Mivel megtalált egy Névtelen, aki az Alma-rajongók közé sorolja magát és személyeskedni kezdett,  veszem a fáradtságot és kiegészítem a bejegyzést a legdurvább poénnal, ami kimaradt (mivel ha fel vagyok mérgelve nem jellemző rám a teljes összeszedettség:)). Amikor eszembe jutott gondoltam nem ér annyit a dolog, hogy elővegyem újra. Most azonban bízom benne, ha már megtalált, háttérrel előáll és reagál rá. Érdemben persze, nem személyeskedve, hogy eddig.

Tehát a legdurvább poénjuk, hogy felajánlotta egy felnőtt férfi, hogy megszámolhatóvá teszi a 21. ujját. Gyerekeknek.

Kedves Névtelen, hidd el értem mit jelent ez, de nevetni nem tudok rajta!

2011. november 25., péntek

Horgolmány, nem sk

Zs. nagyon magáénak érzi azt, hogy „Jobb adni, mint kapni”. Nem is tudom kitől tanulhatta, mert a család többi része szerint legalább olyan jó kapni, mint adni, sőt még jobb is :).

Így állandóan kis ajándékokat készít. A szívének legkedvesebb barátja J., akivel baletton ismerkedett meg, és egész héten azon töri a fejét, hogy mit készítsen Neki.

Most viszont J. mamája lepte meg Zs.-t. Ilyen szépségeket horgolt:




Így most J. mamája is felkerült Zs. meglepetés listájára:).

Katalin napja: november 25.

Katalin-naphoz férjjósló praktikák kapcsolódtak. Ilyenkor is szoktak vízbe tenni gyümölcságat, s ha az karácsonyra kizöldül, az a lánynak közeli férjhezmenetelt jósolt, az ágat „katalinágnak” nevezik, a fiúk Katalinkor böjtöltek, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket. Katalin női dologtiltó nap. Nem szabad szántani, kocsiba befogni. Leálltak a malmok is. Az enapi időjárásjóslás: „Ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog, viszont, ha Katalin locsog, akkor a karácsony kopog.” Katalin napjával befejeződtek az őszi bálok, lakodalmak.

Szerencse, hogy ma még szabad a mulatság, mert este táncházba megyünk. Ha Cegléden jártok a Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola környékén délután 5 órakor, gyertek mulatni Ti is:).

2011. november 19., szombat

Hópehely

Az a hír járja, hogy van, ahol már havazott. Nálunk nem. Így a „Magad uram, ha szolgád nincs.” jó tanács nyomán nekiláttunk hópelyheket gyártani.


Ami igazából még csak egy, mert be kellett látnom, hogy elszoktam az apró gyöngyöktől, Zs. pedig még csak most szokja. Na, de hosszú még a tél.

2011. november 18., péntek

A hűség az smafu?

Eddig nem igazán törődtem a kötelező biztosítással, hagytam, hogy Mama kaparja ki a gesztenyét.

Mivel azonban példát szeretnék mutatni Zs.-nek, aki már a számlásdiban is részt vesz, gondoltam együtt utánajárunk. Meglepődtem, hogy némi hűtlenkedéssel tényleg jelentős összeget lehet spórolni.

Csak én látom úgy, hogy ez a hozzáállás nagyon rossz üzenetet közvetít?

Ki tudja azt előre?

       Reggeli összebújás közben megkérdeztem:
       Ma egész nap szót fogsz fogadni?*
       Nem tudom.
       Nem egészen erre a válaszra számítottam.
       [Értetlenül, hogy vajon mi bajom a válasszal, megmagyarázza] A végén csattan az ostor**.
       Ezzel mit akarsz mondani?
       Hogy csak este fog kiderülni.

*Azért merült fel bennem, mert mostanában ezzel gondjaink vannak.
**Amint ebből is látszik, még mindig dobogós könyv Zs.-nél a Bagoly mondja verébnek...

2011. november 17., csütörtök

Mire valók a parkok?

Környezetismerethez lapozót készítünk így ismételjük az anyagot.

Kérdés a könyvben: „Mond el, szerinted miért alakítanak ki az emberek parkokat?”

– Azért, hogy – ahogy a mesékben láttam – legyen hol megkérnie a lányok kezét a fiúknak.
Kis szünet után, mintegy mellékesen:
– Na meg persze azért, hogy a családok szabadlevegőn kikapcsolódhassanak.

2011. november 15., kedd

Karácsonyra horgolmányok

Én magyalt horgolok adventi koszorúra, csomagoláshoz, és egyéb célokra…



… Zs. pedig egy nagyi kendőt horgol nekem. Gondolom, amikor elkészül rajtam is alkalmazni fogja a jedi elmetrükköt:)


2011. november 12., szombat

Kötőkerék használata

Annak oka, hogy a leírással megvárattam az érdeklődőket az, hogy alaposan elintéztem a mutatóujjam. Most is csak az indulást és a haladást mutatom meg, mert pont a fájós részt birizgálja a fonal, így csak pár sorra tellett tőlem, de majd folytatom vagy befogom Zs.-t.

Nyomban azután, hogy Zs. elkészült a tétova piskóta őszi latyak módra /Kispupák Zsömle receptje/, a segítségemre sietett, tehát már megvan a befejezés is:).

Amint látható az előzőekhez képest annyi a változás, hogy az egyik szeget zöldre festettem. Erre azért volt szükség, hogy a sorokat könnyebb legyen számolni. A zöld az első szeg.

Ahhoz, hogy kialakuljon a kezdő sor, két kört kell tenni az eszköz körül a következő módon:




1. kör: A zöld szegtől balra lógassuk be a fonalat kb. 30-40 cm hosszan, majd vezessük végig a fonalat felváltva (a zöld mögött kezdve) a szegek mögött, előtt, mögött, előtt … a zöld szegig.




2. kör: Ebben a körben végig a szegek mögött vezetjük a fonalat. Azoknál a szegeknél, ahol az előző körben a szeg mögé került a fonal, átemeljük az elsőnek rákerült fonalat.



Innentől kezdve a szegek mögött haladva mindig átemeljük a korábban rákerült fonalat, míg a kellő hosszúságot elérjük.


Amikor elértük, a kör végén, azaz a zöld szeg előtt álljunk meg. 


3-4-szer tekerjük körbe az eszközt és a végén vágjuk el a fonalat.


Fűzzük tűbe és a zöld szegnél föntről lefelé húzzuk át a fonalat, majd a következő szegbe lentről fölfelé...



A zöld szeghez visszaérve újra öltsünk bele föntről lefele.


Ezután már levehetjük a szegekről...


Majd húzzuk össze a kötött henger végét.


2011. november 9., szerda

Kötőkerék házilag

Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan lehetne a kötőkereket házilag előállítani (mondjuk ez kapható elvétve, nem úgy, mint a kötővilla, csak elég drága). Addig nem is jutott eszembe, semmi megoldás, míg lapos változatban gondolkoztam.




Idén is készülünk Advent-falva lakóival, így sokat körmöcskéztünk mostanság. E közben ugrott be, hogy a kötőkeréknek nem is kellene laposnak lennie… Így született a következő kötőhordókerekünk.

Persze egyre többször fordul meg a fejemben mostanság, hogy de jó lenne karácsonyra meglepnem magam az Amazon-ról egy eredetivel:)

Az elkészítéshez kell

Konzervdoboz
Sasszeg /Papa készleteiben gyorsan találtunk olyat ami jó, viszont kideríteni, hogy mi ez és hol kapni… Na az nagy munka volt :)/
Ragasztópisztoly
Ragasztószalag
Zokni
Alkoholos filc
Szabócenti
Hobby ragasztó
Csipeszek


Egy konzervdobozt mindkét oldalán felnyitottunk és elmostuk. Megmértük az kerületét, ami 26,5 cm. Mivel a szögek távolsága az eredetin 2,5 cm, 10 részre osztottuk a 26,5 cm-t azaz a szögek kb 2,65 cm távolságra kerültek egymástól. (Szabócentivel mértem fel sorban a 2,65 cm-eket.)




Majd meghosszabbítottam, hogy a szögeket egyszerűbb legyen egyenesen felragasztani...


... és megjelöltem körben azt a barázdát, ahol a sasszeg végének van a helye.




A segédvonalak mentén húztam egy csíkot a ragasztópisztollyal, belenyomom a sasszeget.


Majd így tovább, a többi kilenccel is.


Azért, hogy tartósabb legyen körbetekertük ragasztószalaggal...



... amitől sajnos nem lett szebb. Több ötlet után jött a végleges, hogy egy kiszolgált zoknit húzzunk rá, amit belülre visszahajtottunk és hobby ragasztóval rögzítettünk. (Míg meg nem kötött a ragasztó, csipesszel fogattuk hozzá.)


Íme a végeredmény:



Folytatása következik, hogyan használjuk címmel:).

ui.: Zs. keresztapja most dolgozik egy lapos verzión, szóval lesz egy olyan is:).

2011. november 7., hétfő

Hóember


Hozzávalók
Natúr fagyöngy 3 db méretben egymáshoz illő
Lapos fagyöngy (most kör)
Makk kalap
Fehér, fekete, narancssárga festék
Ecset
Fogvájók
Fonal
Horgolótű
Ragasztópisztoly



A gömb alakú fagyöngyöket hurkapálcára húzzuk (ha nem „szorul” újságpapírt tekerjünk alá). A hurkapálca alját fogva fessük fehérre sorban mind a hármat, felülről kezdve, hogy munka közben ne maszatoljuk el a már lefestett gyöngyöket. Száradni állítsuk egy bögrébe.




Miután megszáradtak, fogvájóval fessük rá a legkisebb gyöngyre a „szén” szemeket és szájat, valamint a répa orrot, a középsőre pedig a „szén” gombokat. Várjuk meg, míg ezek is megszáradnak.



Míg szárad a hóember arca, és hasa, horgoljunk tetszőleges hosszú láncszemsort sálnak.


Amikor elkészültünk vele és minden megszáradt állítsuk össze a hóembert.


Ragasztó pisztollyal a lapos gyöngy közepében lévő lyukba nyomjunk egy kevés ragasztót, majd szúrjuk bele a fogvájót


A legnagyobb gyöngy közepébe is nyomjunk ragasztót, majd húzzuk a fogvájóra és pár pillanatig tartsuk összenyomva.


A gyöngy másik oldalán lévő lyukba is nyomjunk ragasztót, ezután húzzuk rá a középső gyöngyöt.


A középső gyöngybe is nyomjunk ragasztót, majd húzzuk rá a fejet, ügyelve arra, hogy a gombok és a szem egy irányba nézzenek.


A fejtetőre is nyomjunk ragasztót, tegyük rá a kalapot, majd pár pillanatig tartsuk összenyomva.



Végül kössük a nyakába a sálat.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...